Szerelem?

Talán baj van velem. Pedig azt hittem, hogy teljesen jól vagyok. Magabiztos, energikus, ambiciózus. Férfivá értem. Lehet, de van valami amit nem tudtam leküzdeni. Ami évek óta ugyanúgy játszódik le bennem. Furcsa, hogy erre épp egy gyakorlatilag vadidegen, igen kedves tatabányai lány ébresztett rá. Szentimentalista vagyok? Fogalmam sincs. De az biztos, hogy most, ma először történt meg, hogy elolvastam az ide írt bejegyzéseket, és rádöbbentem a valóságra. Arra, hogy az én örök szerelmem nem köthető személyhez. Én magába a szerelembe vagyok szerelmes. Hogy nem jöttem rá? Hiszen minden versem, szinte minden írásom erről szólt. Bármiről írtam, ez állt a középpontjában. Ez volt az eszköz. De ez jó? Vagy nem jó? Nem tudom. Talán ezért volt folyton ez az egész Játékos hercehurca. Talán ezért volt minden. Minden ami eddig a nőkhöz kötött. Olyan könnyen bele tudtam mindig is szeretni valakibe. Pedig talán sosem igazán őt szerettem, csak az érzést. Talán ezért volt, hogy olyan könnyen túl tudtam lépni mindenen. De most mégis. Mégis más minden. Más, és hiába hittem, hogy olyan jól ismerem magam, ha tükörbe nézek, és belerévedek a saját tekintetembe, csak azt látom: "nem értem". Azt sem tudom ki vagyok. Talán ez egy olyan tulajdonságom amit sosem fogok tudni levetkőzni. Talán ez az idealisztikus vonzalmam eziránt a dolog iránt amit szerelemnek neveznek pontosan így van jól. Végigtekintettem az életem, tavaly hány nőbe voltam szerelmes? Magam is elképedek. Idén pedig csak egybe. A különbség, hogy Ő boldoggá tett. Tavaly nem voltam boldog, idén pedig igen. De akkor sem értem magamat. A szerelem drog. Én pedig úgy látszik, drogfüggő vagyok. De miért? Nem tudom. Nem értem...