Azok vagytok. Mind. Kivétel nélkül. Azt hiszed boldog vagy, pedig fogalmad sincs arról mi a boldogság. Azt hiszed boldogtalan vagy, pedig fogalmad sincs mi a boldogtalanság. Érzel ezt, érzel azt, és azáltal cselekszel, közben pedig azt mondod megfontolt vagy. Mindannyian az érzelmek rabjai vagytok, mint az igába fogott marhák. Amit mond az érzelmed, azt teszed, gondolkodás nélkül, ha nem azt teszed akkor az érzelem megostoroz sok-sok újabb, fájdalmas érzelemmel, és azt hiszed hogy ez így van jól. Ez nem így van jól, ezt te csak elfogadtad, és a tudatod felülbírált téged. Saját rabszolgáddá váltál. Érzelmeinket vágyakhoz kötjük, és aztán azt hisszük, hogyha a vágyunk beteljesül, az érzelmet átélhetjük. Aztán mikor a vágyunk beteljesül, elégedetlenek vagyunk, nem jött az érzelem. Miért nem jött? Hol van? Akkor finomítunk a vágyunkon, újabbat eszelünk ki. Van értelme? Nincs. Ez sokfelé vezet, de ez az út nem az az út, aminek a végén béke és harmónia honol.
Elképedsz néha magadon, azt hiszed bölcs, vagy, aztán pár perc múlva rájössz, hogy kikeltél magadból, ez nem is te vagy. Átvették az irányítást fölötted. Nincs nyugalom, izgatottság van, félelem van, harag, düh, kétely, gyűlölet, kíváncsiság, rokonszenv, kedv, szeretet, szerelem, rajongás van. Ezek alapján cselekszel. Közben pedig elfelejted, ki is vagy valójában. Azt hiszed dühös vagy rám, mert nem hiszek neked, azt hiszed félsz tőlem, mert erősebb vagyok nálad, aztán a félelem dühöt szül, és még dühösebb leszel rám, annyira, hogy már nem is rám leszel dühös. Miért nem hiszek neked, miért vagyok erősebb nálad, miért van ez veled? Haragszol már az egész világra, minden egyes lakójára, kiterjeszted a dühödet, és máris átvette az irányítást feletted. Azt hiszed ha elfojtod jobb lesz, pedig az csak még több dühöt szül, miért kell neked ezt elfojtani? Miért lesz azzal jobb, ha megint lenyeled a békát?
Mi történne, ha egyszer csak egyszerűen engednéd szétáradni magadban a dühöt, hogy aztán keresztülfolyjon rajtad? Mi lenne, ha olyan lennél mint a víztükör, amit megzavart a beledobott kő? Nem ellenkezel, hagyod hogy szétáradjanak a hullámok, majd változatlanul visszatérsz az eredeti állapotodba. Hiszen csak egyféleképp győzhetsz: ha nem harcolsz.
Ősi Bene Gesserit tanítás:
Nem szabad félnem.
A félelem az elme gyilkosa.
A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
Szembenézek félelmemmel.
Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem.
És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját.
Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
Érzelmek rabjai vagyunk. Nem tudunk elvonatkoztatni tőlük. Játsszunk az emberekkel, önzőek vagyunk, tudatunk szadista játéka által mocskosul bánunk embertársainkkal.
Ez a szenvedés. A szenvedésnek tehát van oka. Viszont a szenvedés megszüntethető. De ahhoz el kell indulni az ahhoz vezető úton.
