2010. április 8., csütörtök

Szavak nélkül

Vannak olyan pillanatok, amiket még a legnagyobb költők és írók sem tudnak szavakba önteni. Ez a formája a kommunikációnak igencsak fejletlen. Vannak pillanatok, mikor olyat érzünk, amire nincsenek szavak. Talán keserűség, talán boldogság, talán remény, de mintha lenne benne egy kis reménytelenség is. Elkeseredettség, bizalom, öröm, fájdalom, áhítat. Vannak pillanatok, mikor minden érzést egyszerre élünk meg. Talán ez az a pont, amikor megszűnünk egy pillanatra különálló lényként létezni. Nem vagyunk a világon többé. A világban vagyunk, annak részeként. Egyszerre éljük át a múltat, a jelent és a jövőt. Hirtelen minden értelmet nyer. A hétköznapok problémái kicsinyessé válnak, és csak...létezünk. Ez a tökéletes üresség, a tökéletes VAN pillanata hatalmas erővel bír. Ekkora megérezzük az univerzumot. A keresztények talán Istennek tulajdonítják. Az arabok talán Allahnak. Bárhogy is nevezzük, ezt az egységet keressük mindannyian. Egész életünkben hajt minket a valahová tartozás vágya, nem vesszük észre hogy tartozunk valahová. Mi mindannyian ennek a világnak vagyunk a részei. Összetartozunk. Az élet örök. Az életet nem lehet elpusztítani. Ha én meghalok, benned tovább élek. Vagy mindenki másban. Ápoljuk egymás emlékét, gondolunk egymásra, és átvesszük az örökséget. Ő pedig, aki elment, már más úton jár. Talán várt egy kicsit, míg el tudta fogadni, hogy lezárult egy szakasz. De továbblépett. Így kell nekünk is. Továbblépni és fejlődni. Tanulni. Megérteni egymást. Valamikor elveszítettük az egységet. Most azért élünk, azért tanulunk, hogy eljussunk oda, ahol valaha voltunk. Eljussunk az egységbe. Ehhez kellenek a felismerések. Fel kell ismernünk bizonyos törvényszerűséget. Fel kell ismernünk hogy mi az a minden, és mi az a semmi. Hogy ez a kettő miért egy és ugyanaz. Felismerhetjük, hogy a világ dolgai aprók és jelentéktelenek.
Nem számít, hogy van-e pénzed kenyérre, ha szeretetben élsz. A szeretet felemel. Felülemelkedsz a világon, és onnan letekintve már nem is olyan rossz.
Ezekben csodálatos pillanatokban megértjük mi a különbség a panasz és a hála között.
Vannak olyan pillanatok, amikre egyszerűen nincsenek szavak..