Most olyan egész jó minden. Olyan vagyok mint a falevél a hömpölygő víz felszínén. Csak úszok úszok, magam sem tudom hová, és élvezem a napfényt. Nincsen itt semmi gond. Csak nyugalom, béke, meg szeretet.
Furcsa, hogy pár hete még erre a három dologra mint elérhetetlen álmokra tekintettem. Pedig nem azok. Nyilván kellett hozzá egy kis segítség, amit én az Aura Soma üvegekben találtam meg (nagyon hasznos, ajánlom mindenkinek :) ), de az eredménnyel eddig meg vagyok elégedve. Pedig csak egy hete használom, és azt mondják hónapokban mérhető a használati ideje. Szóval fantasztikus.
Könyvet kéne írnom, ez mostmár kezd egyre határozottabban megfogalmazódni bennem. Lehet hogy kipróbálom magam. Huh, csak akkor azt jól meg is kell ám csinálni! Nem lehet elnagyolni, szépen, apró lépésenként kell haladni, mintha házat építenék.
Kaptam most este egy e-mailt, benne egy powerpoint bemutatóval. Nos hát megkönnyeztem. Aztán no mégis. Elindult bennem a gondolatmenet, aminek a vége az hogy képzeljük el a következőt.
Harkovban vagy. Ez egy ukrajnai város, egészen pontosan a második legnagyobb. Szóval képzeld el, hogy gyermekként a családoddal felszállsz Harkovban a vasútra. Nem akármilyenre. Vlagyivosztokba mész, ahová több mint 173 óra az út. Így tehát egy hét és öt órád van kiélvezni az utazás nyújtotta varázslatot. Képzeld csak el, mi minden történhet azon a vonaton? Mennyi mindennel találkozhatsz közben? Gyermeki fejjel rácsodálkozol sokmindenre, elcsatangolsz, a szülők keze már nem ér el pár kocsival arrébb, idegenekkel találkozol, mesélnek neked... Bizony, egészen valószínű hogy kissé átalakítják a világot. Azt a kicsiny világot melyet te sajátodnak nevezel. De vajon hogyan? Kikkel találkozhatsz? Nos, szerintem elég sok lehetőség van rá. De a forgatókönyv elég ismerős, nem? Azt hiszem hallottam már róla valahol. Csak nem órákban mérték ott az időt, hanem években...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése