Útkeresők

ELjött az ideje, hogy eláruljam, miért történt változás a blogban.
A blog - bár eddig nem ismertem fel - az útkeresésről szól. Szól a sikerről, a kudarcról, a bánatról, az örömről, az élvezetről, az érzelmekről, és a vágyakról. Mindezt felöleli az útkeresés. A mai világban sokan állunk meg egy pillanatra, és tesszük fel a kérdést, hogy jó úton járunk-e. Aztán még többen jutunk arra a következtetésre, hogy halvány lila gőzünk sincs róla.

Rengeteg könyv jelent meg már az útról. A szeretetről, a békéről, a meditációról, a megvilágosodásról, de valahogy mégsem sikerült egyik által sem eljutni a tökéletes boldogság és harmónia világába. A könyvekkel lenne baj? Nem, dehogy. Csak sokan vagyunk, és sokféle nyelvet beszélünk.

Az útkeresésben az első lépés a legnehezebb. Rendben van. Eldöntöttem. Változtatok az életemen, mert nem tetszik az, ami most van. De hogyan tegyem meg? Fogalmam sincs.

Pont erről szól minden. Ha eldöntjük, hogy elindulunk az úton, vagy épp az Úton, a saját utunkon, akkor azt igazán csak a szeretet által tehetjük meg. Nincs ember, kiben ne lakozna szeretet, hisz szeretet által teremtettünk, és szeretet által létezünk. A szeretet ad értelmet létezésünknek, és amint ezt felismertük, megtapasztaljuk a tökéletes, végtelen, és megmásíthatatlan békét.

Káosz

Egész életünkben küzdünk a káosz ellen. Rendet rakunk magunk körül újra és újra, rendet akarunk az életünkben, nem fogadjuk el a káosz, irtózunk tőle és utáljuk.
Az egész univerzum a káosz felé halad.
Miért hisszük azt, hogy ez rossz? Hiszen a jó és a rossz fogalmát is mi alkottuk meg. Akkor lehet, hogy nem is rossz. Hiszen ilyen nem is létezik.
Az egész univerzum a káosz felé halad.
A káosz a természetes és tökéletes állapota a létezésnek. Mi van, ha félreismertük? Mi van, ha valójában ez az, ami értelmet ad a létezésünknek? A káosz motivál bennünket. Ha káosz van, van motiváció, hogy cselekedjünk. Csak akkor tudunk előrébb jutni, ha megoldunk egy problémát. Ha újra és újra keresünk egy pontot, ahol káosz van, értelmet nyer az életünk.
Az egész univerzum a káosz felé halad, és mi pedig a rend felé akarunk haladni.
Szemben úszunk az árral.
Mi lenne, ha a káoszt alapvető állapotnak fognánk fel, és megkeresnénk az ebből szerezhető előnyöket?
Talán fejlődhetnénk. Kezdem élvezni a káoszt. Mosolyogva látom át körülöttem, és igyekszem megoldani mindet. Tudom, hogy sosem lesz vége, mert ez egy macska-egér játék. De épp ez a létezés lényege. Ez az értelme az életnek. A káosz.

A siker

A siker könnyű.
Legalábbis az ember ezt hinné alapjáraton. A sikerért meg kell küzdeni, ezt mindenki tudja, de ha már megy a szekér, akkor könnyű. Hát nem az. Újabb és újabb dolgokkal szembesülsz, észreveszel olyan elemeket, amik eddig nem voltak ott. Szépen lassan kibontakozik egy olyan komplex világ előtted, amilyenről álmodni sem mertél.
Elkezdesz élni, hirtelen úgy érzed magad, mintha hosszú álomból ébredtél volna fel. Kiélesednek az érzékeid. Érzed a világ lüktetését az ereidben, sőt, a zsigereidben. Érzed a szépet és a jót, érzed a szenvedést. Kitágulsz, eggyé válsz a világgal.
Felfogod, hogy mi folyik körülötted, és felismered a kapcsolatot közöttük. Hirtelen elveszel. Nem találod a helyed, hiszen olyan sok minden van, ami újdonság. A hegyek többé nem hegyek, és a folyók sem folyók többé. Csak bolyongasz, mert egyszerűen nem tudod elhinni, hogy tényleg megy. Tényleg elindultál, tényleg működik, sikerül. Az a sok önfejlesztő dolog, amit olvasol, meg nézel, most valamiért mind értelmet nyer. Ráébredsz a saját nagyságodra, ráébredsz ennek a forrására. Hirtelen végtelen hálát kezdesz érezni csupán azért, mert ÉLSZ. Úgy érzed, egy egész kincstár lakozik a szívedben, adni akarsz mindenkinek, hogy ők is átérezzék. Ezt át kell élni, ez csodálatos, mondhatni isteni.
Gazdag vagy. Gazdag vagy, mert nem szenvedsz hiányt semmiben. Boldog vagy, és ez mindennél többet ér. Nincs olyan pillanat, amikor azt mondanád: "boldogtalan vagyok". Ott van a gombóc a torkodban egész nap, küszködsz az örömkönnyektől. Pedig nem történik semmi különös, csupán létezel. Sikeres vagy, hiszen megértetted a világ működését, elfoglaltad benne a számodra kijelölt helyet, és ezáltal hozzádatál valami értékeset az egészhez. Teremtettél valamit. Valami olyat, ami eddig nem volt. Nézz körül, minden, ami körülvesz minket, meg lett teremtve. volt olyan idő, amikor még nem létezett, és ma már van. Van, mert volt valaki, aki kitalálta. Megalkotta. Létrehozta. Teremtő lények vagyunk, és te ezt végre mind megérted.
Ide eljutni nem könnyű. Arcon csap az érzés, mikor rájössz, hogy a hegyek többé nem is hegyek és a folyók sem folyók már. Nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, de érzed, hogy ez átmeneti. Nem lehet egyszerűen kibírni hosszú távon, érzed, hogy idővel a hegyek újra hegyek lesznek, a folyók pedig újra folyók. De már semmi sem ugyanaz. Te nem vagy ugyanaz. Boldog vagy, sikeres vagy, és legfőképp ha megkérdezik tőled, hogy "mi az álmod?", a válaszod nem más:

Nézz szét!