Lágy szellő simogatja arcomat
Miközben sétálok az utamon.
Hallják a fák hívogató hangomat,
Hisz tudják, minden én vagyok.
Becsukom a szemem és érzem a fényt,
Hallom a szerelmes virágok dalát.
Mindenhol ott vagyok, én vagyok a lét,
Látom az élet főnixmadarát.
Nevetve sóhajtok - boldogság.
Ok nélkül, csak vagyok a harmóniában.
Tegnap és holnap. Ostobaság.
Most vagyok a jelen hálójában.
Tisztaság áramlik a tüdőmből
Egybeolvadva a fáradt léggel.
Szívemben az élet bömböl,
Minden én vagyok - kiáltok - érzem!
Együtt hajlok a fákkal, a madár dalol velem,
Mikor a szél kérdez, a szívem hangosan felel.
Napfényt szívok be, hisz ez az élet.
Boldogan, ittasan élvezni a létet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése