egy kis mellékvágányra értem, jelezvén hogy azért kreativitásom igen szélsőséges esetekben is képes megmutatkozni. egy modern vers következik, ami az irónia szerint "azért modern, mert lehet, sőt muszáj benne káromkodni. ettől lesz művészi". az öncélú versírás iskolapéldája, mindenesetre én, és pár barátom is jót nevetett rajta:)
Elvonultak már a felhők
Üresen áll a két nulla
Újra szól az érces csengő
Jelzi, hogy foszlik a hulla.
Bűzölögve szenved csendben
Énekli saját kis dalát,
Kimosni próbálja egyre
Nedves, málló, barna...haját.
Fertőben kúszik, bélsár-tenger.
Undort keltő végterméket
Okádik biz' minden ember,
A büdös darab csúnyán nézett.
Fájunk mondani, ez bizony az,
Mindenki gyárt pedig ilyet.
Derült égből alárothad,
Sokat szarsz, egy nap vagy tízet.
Manapság ez változik,
Egyre rondább lesz már
Fojtogat a léte most is,
Ez a páncél...ez nem kevlár.
Ezek vagyunk mi, ezek bizony,
Fáj de igaz, ez a nagy jellem.
Hiába fog el - látván - az iszony.
Ily bűnös, büdös az ember.
Szaros az élet, szaros a halál.
Büdös a boxer, büdös a kabát.
Rothad az elnök, rothad a polgár,
Bűnös a galamb, bűnös a sakál.
Szaros az anyád, szaros az apád,
Szaros a tanár, szaros a diák,
Szaros a minden, szaros a semmi,
Szaros a világ, szaros a geci.
Büdös a társadalom, szaros.
Szaros már a cipőm is, a balos.
Érted már, te hülye kis szaros?
Szar az élet, apád meg kanos.
Szarból van minden, te meg okádsz,
Fojt a bűze, pedig bújna hozzád.
Magadba fordul saját önnön szarod.
Addig basz az élet, míg vissza nem baszod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése