2010. május 27., csütörtök
Természet
Sátorozni tanulságos. Kimész a szabadba egyedül, magányban, az egyetlen társad a sátrad. Eltöltesz pár napot, éjszakát a fák, bokrok, mohák, madarak, őzek, és az apró rovarok birodalmában. Visszatérsz oda, ahonnan származol. A természetbe. Ha elég figyelmes vagy, meghallhatod amint zenél. Mestermű, mely évezredekről mesél, eldalolja minden örömét és fájdalmát. De elsősorban megmutatja, milyen egységben élni. Mit jelent egynek lenni. Ha elég figyelmes vagy, eggyé válhatsz a természettel, és akkor már nem is hallod a zenét. Te magad vagy a zene. Egy mestermű. Mindenkiben ott lakozik. Ami szükséges hozzá, az a felismerés, az pedig egy röpke pillanat csupán. Hát ilyen egyszerű volna ez. Akkor tudod majd élvezni, hogy esik az eső, és hogy süt a nap. Mosolyogsz a madárcsicsergés hallatán, és derű kerít a hatalmába, ha meglátsz egy vaddisznót. Rájössz, nincs csúf. Csakis a szépség létezik. A gyönyörű világ, melyben élünk, és melynek mi is a részei vagyunk. Egyek vagyunk. Egységben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ezt tökéletesen megfogalmaztad! Egyek vagyunk.. :)
VálaszTörlés