"Végül eljött ez a nap is. Megkaptam a diplomámat. 12 év közoktatás, és 4 év felsőoktatás után a kezembe vehetek két diplomát is. Furcsa érzés, bár való igaz, hogy nem pont ilyesmire számítottam, mikor annak idején elképzeltem, hogy végül diplomás ember leszek. Természetesen diploma ide vagy oda, egy vagy kettő, az egyetem még marad, hiszen ez még csak BSc.
Ha visszatekintek az elmúlt négy évre, azt kell hogy mondjam, sok mindent megtapasztaltam. Hideget is, meleget is kaptam az élettől. De egyvalamire nem gondoltam volna soha. Hogy én már 20 évesen vállalkozó leszek. Aztán most itt vagyok. miközben kötöm a nyakkendőm, hívnak telefonon. Az egyik új kolléga. Emlékszem mikor pont ilyen lelkes, és határozatlan voltam én is. Elláttam pár tanáccsal, és megkértem, hogy találkozzunk másnap. Előbb legyek túl a kötelezőkön, aztán visszatérhetek a hobbimhoz. Ahhoz a hobbimhoz, amit elvileg itt tanultam az egyetemen. Sok mindent elmondtak a tankönyvekben, de hány friss BSc diplomás kapja kézhez úgy a diplomáját, hogy alig huszonéves, és már vezető? Nem felvágok, csupán érzékeltetni próbálom, mennyi hálával tartozom az engem támogatóknak. Nélkülük nem váltam volna olyanná, amilyen ma vagyok. Megtaláltam a kreatív énem, és pár év után megértettem, mit jelent proaktívnak lenni. Szeretem ezt a két szót, mindkettő aktív, ami cselekvésre utal. Változásra. Az pedig, mint tudjuk, a világon az egyetlen dolog, ami állandó. Sikeresen menedzselem a csapatom, és azt hiszem valahol nekem is köszönhetik, hogy belerázódtak, és nem adták fel az első kudarcok után. Persze elküldtem őket azokra a tréningekre, ahol én is jártam annak idején, elolvastattam velük azokat a könyveket, amiket én olvastam annak idején. Megmutattam nekik a mintát. Sokan pedig eldöntötték, hogy követik, és a pokolba is, marha jól csinálják!
Néha tartok előadásokat motivációról, üzleti érzékről, célkitűzésekről, technikákról, de aminek a leginkább örülök, az a "klubgondolkodás", amit sikerült honosítani a struktúrámban. Igen hatékony, és közösségépítő jellegű. Minden hónapban megkérdezem a kollégákat, hogy mit csináltak az utóbbi időben? Tettek-e le valami értékeset az asztalra? Fontos hangsúlyozni nekik, még a legsikeresebbeknek is, hogy akkor ér valamit ez a munka, ha értéket teremtünk az ügyfeleink számára. A legtöbb esetben ez nem más, mint hogy megértetjük az ügyféllel: a felelősségvállalás és a tudatos élet az igazi szabadság kulcsa. Ennyit a legkedvesebb hobbimról. Bár nem tudom, hány embernek van olyan hobbija, amiért fizetnek is? Hét számjegyben. Na, nekem van, és azt hiszem kivételesen szerencsésnek érezhetem magam. Mostanában gondolkozom azon, hogy kibővítem a profilt, és terjeszkedek. Mondjuk diverzifikálhatnánk. Ezt még meg kell gondolnom.
Mindig, mikor kimegyek otthonról, és meglátom a kocsimat, megállok egy pillanatra. Visszanézek, eltűnődöm rajta, hogy "Igen, ez az én lakásom", majd a kocsira, és eszembe jut, amikor a koliszobában lógott a falamon egy kép erről a csodajárműről. Tudtam, hogy megérdemlem. Tudtam, hogy megszerzem. Hát igazam lett. De mindez nem számít. Miért nem? Térjünk vissza a hobbimra. Sokfelé jártam már, utaztam ennek köszönhetően. Elnézést, hogy hobbinak hívom, de a munka olyan pejoratív. A munkát az ember általában nem élvezi, azt csak "muszáj". Az én életemben viszont semmi sem muszáj, így ha lehet, azt mondanám, "munkanélküli" vagyok. Egy munkanélküli teljes anyagi függetlenségben végtelen idővel, boldogságban. Kell ennél több?
Talán nem, de hívtak ma az irodából is. Hamarosan megkapom az órát. Hányszor elképzeltem már magamon, hányszor éreztem lélekben, hogy rásimul a kezemre. Most pedig megkapom. Rajta a névvel, és a dátummal. Gyönyörű darab.
Hát sikerült. Megcsináltam. Friss diplomásként igazgató lettem."
- részlet a blogomból, 2013-ból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése