Köszönet

Mindenki látott már gólyát. Egy különleges madár. Ősszel elmegy, és tavaszig nem látjuk. Köszönettel tartozom. Ám az én köszönetem egy olyan gólya felé irányul, aki ősszel jött, és valószínűleg tavaszig látni is fogom még párszor. Aki nem rak fészket a villanypózna tetején, és valójában nem is tud repülni. Még szárnyai sincsenek, mégis köszönöm neki ezt az elmúlt pár hetet. Ha nem így lett volna, most talán nem is lennék boldog, nem lennék azzal, aki számomra egy világot jelent. Talán nem is volna dicsőség az életemben...
Hálás vagyok neked ezért, kedves Gólya. Egy olyan gólya vagy, aki a legendákkal ellentétben nem gyereket, hanem boldogságot hozott.

Kaptam tőled hideget, meleget. Szerettél is meg nem is. Gyűlöltél is meg nem is. Megtanítottál sokmindenre. Általad meghaltam és újjászülettem. Eldobtam miattad mindent, a világ legszegényebbje lettem neked köszönhetően, és mégis. Mégis neked köszönhetem azt, hogy ma én vagyok a világ leggazdagabb embere. Rávettél, hogy dobjak el mindent, elhitetted velem, hogy amiben hiszek az hamis, és amit te nyújtasz, igaz. Aztán, mikor már teljesen hittem benned, elárultad, hogy ez valójában nem így van. Végignézted mosolyogva, ahogy botladozom, majd otthagytál, de ha nem nézed végig, ma nem tudnék járni.
Köszönöm neked mindazt, amit adtál, és azt is köszönöm, hogy elvetted, amit elvettél. Teljesebbé váltam általad, neked köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki. Köszönöm, hogy megadtad a lehetőséget, hogy újra boldog legyek. Köszönöm, hogy megmutattad, kit teremtett számomra az ég. Köszönöm, hogy hagytad, hogy szívem főnixmadárként hamuvá égjen, majd poraiból újjászülethessen.
Köszönöm, még akkoris, ha azt sem tudod, miről beszélek.
Hálám örökké üldözni fog.