Anonymae

Csöndes esti éjszakában
Felsejlik egy gondolat,
Halott hangok rejtekéből
Előtűnt a bocsánat.

Nem tudom a neved,
Sőt, ötletem sincs ki vagy...
De látom már azt a feled,
Melyet fáradt lelked tartogat.

Feltűntél, majd eltűntél,
Mint a kámfor, Anonymae.
Névtelenül bocsánatért
Az igazra is esküdtél.

Nem számít, mi történt akkor,
Most van és most mozog a kép.
Lelked is most ül a hajón,
Felém tart, ezt jól látom én.

Mutasd magad, fogd a kezem,
Öld meg hát Anonymaet.
Tudom én, hogy itt a helyed,
Saját neved ugyan ne féld!