vettem ma egy könyvet, mely meglepő módon több lett annál, mint amire számítottam. sőt. alapjában véve egy etikett könyv férfiak számára, de elég sokféle dologról szó esik benne. James Bondot veszi példaként elég sok helyen, és Ian Fleminget, a Bond-történetek íróját, egyébként igen érdekes könyvnek találom. mindenesetre furcsa. furcsa, hogy arról olvasok, milyen is az igazi intelligens, művelt férfi, az illemszabályokról informálódom, miközben egy kedves barát a kibertér másik végén ül és zokog, mert boldogtalan, és nem látja a reményt, halkan szól a karácsonyi jazz, és egy másik, számomra igen kedves leányzóval éppen a majdani, talán "sosemvolt" találkozásunkról beszélgetünk, elhatározva, hogy mindketten vörösek leszünk, mint a vér... vagy a rózsa.. de lényeg a lényeg, elpirulunk majd. én pedig hidegvérrel olvasom a könyvet. nem tudom miért teszem. de azt hiszem tanulhatok belőle. de az is lehet, hogy egyszerűen ezzel eltakarhatom azt, amire egy férfi szíve valójában vágyik. egy kifinomult, ám mégis hanyag eleganciával bíró művelt és intelligens, intellektuális, határozott, erős jellemű férfi álarcát magamra véve meg tudom védeni törékeny szívemet a világtól? vagy valójában is ilyen vagyok? sosem tudom meg talán. minden esetre egy biztos. azt hiszem, hogy a karácsony közeledtével egyre inkább lágyul a kemény héj, és egyre inkább vagyok képes szeretni. s lám, a határozott "sosemsíró" jellemem megtörik, és csillogó szemekkel odamegyek egy vadidegenhez az utcán a szakadó hóesésben, rámosolygok, és meglepetésére átölelem. megszorítom. érzem szíve dobbanását. és ő is érzi az enyémet. tudja már, hogy miért kapta az ölelést. magáért az ölelésért. elengedem, majd megmutatom neki a táblát amit a kezemben szorongatok... "Free Hugs"
au revoir!
au revoir!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése