ilyet hallgatni Luca napján. ez is csak én lehetek. de ha egyszer szeretem Beethovent. kiemel a világból, és valami szebb, jobb, teljesebb, örömtelibb képet fest elém. márpedig ha most kinézek az ablakon nem ezt látom. tél van, ez látszik a természeten is, olyan halott minden. mintha a tegnapi karácsonyi fogadás után megállt volna az élet, és halott az egész világ. néha rápillantok az órára, az előbb 14:55-öt mutatott, most már 15:43-at. ilyenkor aztán nincsen semmi fontos, csak lézengünk a világban. de a tegnapi este. az már valami volt. egy olyan közegben ahol senkit sem ismertem, teljesen ki voltam szolgáltatva mindennek és mindenkinek, és mégis jól éreztem magam. énekeltem, táncoltam, fenomenális volt. de előtte még moziban is voltam, úgy döntöttem kiveszem a részem a világpremierből, így láttam azt a pár pillanatot, "Amikor megállt a Föld". elgondolkodtató, hogy az embernek valóban mennyire két arca van. az ember, aki felelőtlen, önző, szánalmas és gyarló, és az ember, aki szeret, érez, tolerál, nyitott, reménykedik, segít... a baj pedig az, hogy ezt az utóbbi arcát valóban csak válsághelyzetben mutatja meg. pedig milyen szép is lenne a világ, ha mindennap ezt látnánk...
au revoir!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése