Él a tavasz.
Szerelmet áraszt, mikor
Zöldell a Világ. s amott,
Nyílik egy virág.
A Szín ural mindent.
Növényt, embert, Istent.
Zöld a levél, a gondolat.
A zene, az alkonyat.
Az Élet színe ez.
A természet üzen.
Ittvan ám, s figyel.
Esélyt kap most az ember...
A Zöld mellett a Kék az útitárs.
Egek, folyók jelképe nem lehet más.
S ott látni fenn a kékben a madárt.. csodás
Fehérsége elűzi a magányt...a halált...
Boldog a boldogtalan.
A tavaszé a szó...minduntalan.
Egymásra talál most a Zöld és a Kék
Úgy, miképp a föld és az ég.
Szerelmet áraszt, mikor
Zöldell a Világ. s amott,
Nyílik egy virág.
A Szín ural mindent.
Növényt, embert, Istent.
Zöld a levél, a gondolat.
A zene, az alkonyat.
Az Élet színe ez.
A természet üzen.
Ittvan ám, s figyel.
Esélyt kap most az ember...
A Zöld mellett a Kék az útitárs.
Egek, folyók jelképe nem lehet más.
S ott látni fenn a kékben a madárt.. csodás
Fehérsége elűzi a magányt...a halált...
Boldog a boldogtalan.
A tavaszé a szó...minduntalan.
Egymásra talál most a Zöld és a Kék
Úgy, miképp a föld és az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése