hol vannak a díszek?

már szívesen díszíteném a karácsonyfát. döbbenetes. november tizenhatodika van, és már karácsonyi lázban égek. bár, ahogy láttam, mások is így vannak vele. kilépni ebből a rideg valóságból, egy varázslatos időszakra, amit karácsonynak nevezünk. ami azt illeti, élek halok a kelta eredetű zenékért. na pont így találtam rá teljesen véletlenül a Celtic Woman egy dublini, karácsonyi előadására. tény, hogy sok köze nem volt a keltákhoz, ám annál inkább a karácsonyhoz. Lisa Kelly mosolya, tekintete és hangja teljesen megbabonázott. és még több mint egy hónapig várnom kell arra a bizonyos hangulatra. addig feltehetem magamban a kérdést, hogy "hol vannak a díszek?" minden esetre remélem, hogy havazni azért fog. az szép lenne. egy csodás, meghitt, bűbájos, fehér karácsony. igen, ez valóban gyönyörű lenne. mikor ebbe belegondolok, mindig elfelejtem azt, amit sokaknak ma jelent a karácsony. és ezt nem bánom. ugyanis ma már sajnos ez a csodálatos ünnep is devalválódott. nem szól egyébről, mint az ajándékokért való tolongásról, a stresszről, a karácsonyi vacsora minél nagyobb volumenű megszervezéséről. az egész már csak egy verseny. verseny egymással, az idővel, a saját pénztárcánkkal, és persze saját magunkkal... sokan nem hisznek a karácsonyban. túl sokan. ez szomorú.
én hiszek. mindig is hittem. és mindig is fogok benne hinni. hiszen valójában a karácsony a szeretetről szól. a legcsodálatosabb dologról ami létezhet. arról, ami működteti ezt a világot. de nem szeretnék a szeretetről beszélni, azt megtette már Müller Péter a Szeretetkönyvben. szójátékkal élve szeretettel ajánlom mindenkinek. érdemes elolvasni.
Lisa Kelly bűbájos produkcióját pedig a profilomban alant megtalálja bárki. azt hiszem elég sokáig ott lesz még.

au revoir!

2008.11.16