a mai napomat ez a dallam uralta, mindenféle ok nélkül. tegnap este meghallgattam, és reggel is ezzel kezdtem. ez a gyönyörű angol népdal, mely a királyról, és titkos szeretőjéről szól, Loreena Mckennitt hangján, lelkén átfutva szólalt meg a fülhallgatómban, lábaim remegtek, egyik szemem sírt, másik nevetett. nem tudtam hogy mosolyogjak-e, vagy lebiggyesszem-e a szám. bármelyiket is tettem, mindkettő erős töltéssel bírt volna. természetesen hűen önmagamhoz, inkább mosolyogtam. így a mai napon ez a dal szolgált arra a mindennapos eseményre, hogy kicsit magamba meredjek. hogy magányos legyek. félre ne értse senki, a magány és az egyedüllét nem ugyanaz. sőt. mikor magányos az ember, azaz "magam vagyok", olykor saját magával kell szembesülnie. a kérdés csak az, hogy milyen viszonyban van önmagával.. azt hiszem én jó kapcsolatot ápolok magammal, így híven a szamuráj eskühöz, mi szerint "lelkem a barátom", igyekszem ezt elérni. ez egy áldott állapot, hiszen ha ez megvalósul, sosem érzi magát egyedül az ember. magára mindig számíthat. ennek gyakorlója vagyok én is, te is, sőt mindenki a világon. ám van aki tudatosan, van aki tudattalanul teszi. én ezt meditációval igyekszem elérni, több-kevesebb, bár egyre inkább több sikerrel. felemelő, csodálatos érzés. a tapasztalatot leírni nem lehet, mindenkinek magának kell átélnie ezt az élményt. de az ilyen pillanatok után mindig egy árnyalattal színesebb és gyönyörűbb lesz a világ. észrevesszük az apróságokat, melyek mosolyt csalhatnak az arcunkra, és ettől derűsebbek leszünk. mindezt pedig magunknak köszönhetjük.
számomra ezt hozta el a greensleeves. a történethez köze nincs ugyan, ám a hangok egybecsengése, mely néha erősebb a szavak erejénél, mégis erre sarkallt. szeretettel zárom mai soraimat..
au revoir!
számomra ezt hozta el a greensleeves. a történethez köze nincs ugyan, ám a hangok egybecsengése, mely néha erősebb a szavak erejénél, mégis erre sarkallt. szeretettel zárom mai soraimat..
au revoir!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése