Esős idők vallomása

Mert esik az eső.
S a pocsolya nő,
Mint seb a szívben.
Eltűnök a sötétben.

Egy kezet látok,
Felém fordul.
Nem mély az árok..
Könnyem kicsordul.

Mert olyan az eső,
Hogy övé a jövő.
De mikor földet ér,
Ott a lét is véget ér.

Egy szempárt látok,
Szeretem.
Szívem dobban, ez egy álom..
Elhiszem. Szeretem.

De hol vagy? Hol a kincs?
Messze, távol, futnak a kilométerek.
Ohh. Akadály, az nincs..
Repülök hozzád. Csak figyeld...a kék eget...

2008.05.24