az angol keringő szenvedélyes tánc. kimért, pontos, lágy, és szenvedélyes. mindaz érződik a mozgáson, amit a nyugati ember képvisel. a véka alá rejtett vágyak elemi erővel küzdő sokasága, mely csak ritkán, intim percekben szabadulhat el. de a gáláns partikon is érződik a levegőben. mintha oda lenne vezetve az áram. és ezt belélegezzük. a lufi, ami folyamatosan duzzad, és egyszer csak kidurran. a szenvedély és a vágy olthatatlan szomját. igen. emberek vagyunk. a nyugati ember is ember. csak a személyes fejlődés nem annyira hétköznapi téma, mint keleten. ma már jobb a helyzet. régen a legtöbb dolog tabu volt, így nem beszélhettünk róla. ebből kifolyólag nem is sokat tudtunk, de amit tudtunk, azt sem használhattuk, hiszen nyugaton nem tisztelik a "magunkra szánt időt". nem tisztelik meg egymást az emberek azzal, hogy békén hagyják, mikor magával szeretne foglalkozni. gondolkodni, meditálni. vagy csak simán...lenni. mindannyian az önző, görcsösödő egonk rabjai vagyunk. mikor táncolunk, két dologgal foglalkozunk. magunkkal, és a másikkal. közel vagyunk egymáshoz, belelátunk a másik szemébe, amin keresztül magunkat is látjuk. lényegtelen milyen kapcsolat van köztünk, barát, ismerős, ismeretlen, vagy szerető. ilyenkor némán, szavak nélkül is egymásra figyelünk.. a lépések pedig üzenik a világnak, hogy "az ember érző lény!". ami a mai technokrata, tudományos világban nem éppen divat. másik dimenzióba kerülünk tehát ezáltal, ám a zene idővel elhal, és mi visszahullunk ebbe a világba...és akkor eszünkbe jut, hogy a szalagavató egy ilyen élményt is adhat nekünk. ki gondolná? egy elegáns rendezvény, a végzős gimnazisták számára, ahol a rokonok végigsírják magukat, mi pedig csendben nézzük, ahogy a négy év idegenekből barátokat, társakat, ismerősöket kovácsolt össze. és amire senki nem számít, néhányan még spirituális élménnyel is gazdagodhatnak.. csak legyen nyitva a szívünk..ennyi a feladat...
au revoir!
au revoir!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése