Ma, amint járok széles utakon,
S itt lakom a magyar ugaron...
Mit látok? Tengernyi álmot,
mi az is marad, homályosan látom.
S mikor fejem, vagyonom elvétetik,
mert a világ szerint a magyar vétkezik,
Akkor jöjjön, mi másnak sorscsapás.
Alvó nemzetünknek a feltámadás!
Iskolákban tanítják, mit
A loholásban kitalált a széthúzás.
S elfeledtük, kik vagyunk.
Honnan jöttünk? Hová tartunk?
Most, hogy utazom e gyorsvonaton,
Keresztülvágva az alföldi tájon,
Eszembe jut a sok szépség, mi
a magyarnak oly nagy büszkeség.
De most. Turán már eltűnik.
Ám a magyar még mindig vétkezik.
Hol marad a felsírás?
Ébredés után az ásítás?
A Remény egy. A diák.
Ki szemét felnyitja, s mindent lát.
Az új nemzedékben ott a magyar!
Ki küzd népéért. S ha kell, érte hal...
S itt lakom a magyar ugaron...
Mit látok? Tengernyi álmot,
mi az is marad, homályosan látom.
S mikor fejem, vagyonom elvétetik,
mert a világ szerint a magyar vétkezik,
Akkor jöjjön, mi másnak sorscsapás.
Alvó nemzetünknek a feltámadás!
Iskolákban tanítják, mit
A loholásban kitalált a széthúzás.
S elfeledtük, kik vagyunk.
Honnan jöttünk? Hová tartunk?
Most, hogy utazom e gyorsvonaton,
Keresztülvágva az alföldi tájon,
Eszembe jut a sok szépség, mi
a magyarnak oly nagy büszkeség.
De most. Turán már eltűnik.
Ám a magyar még mindig vétkezik.
Hol marad a felsírás?
Ébredés után az ásítás?
A Remény egy. A diák.
Ki szemét felnyitja, s mindent lát.
Az új nemzedékben ott a magyar!
Ki küzd népéért. S ha kell, érte hal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése