Szeretnélek szeretni..

Felhők takarják el a napot,
Szomorú szürkéjük hordja a kalapot.
Leszáll az égből egészen a földig,
száz könnycsepp, az égből angyalok öntik..

Minden cseppben egy hang szólal,
A hang egy nevet kiált, sóhajt.
Mely ha felcsendül megborzongva állok
Gondolataimban érte kiáltok.

Látom még, mint belép a terembe,
Szemeimben színes lángot ébresztve.
Tekintetét kerülöm, menekülök előlök,
Elárulnám magam, s épp eltűnődök.

Szeretném ha itt volnál, pörögnél, forognál,
Szeretném ha táncolnál, körben a lángoknál,
Szeretnélek tűzben látni, lehűlni majd hevülni,
Szeretnélek szeretni, s fesztelenül nevetni.

Elhittem hogy él az álom,
Mindenhol e világon.
Elhittem hogy életemben
Most az egyszer lélegeztem.
Elhittem hogy ha ránézek,
Lehetőségeket vélek
Felfedezni magamban,
Még a mai napon, hajnalban.

Kopogtattam az ajtón, min már egyszer beléptem,
Most zárva volt, kulcs nélkül, de én dörömböltem.
Azt hallottam belülről, keressem a kulcsot,
De ha meg is találom, az esőben mégis elázom.

Hiszen hiába az ajtó a kulcs és a szív,
Ha a benn lakó hang sóhaja nem hív.
Ugyanis a kulcslyuk éppen hiányzik,
És ez egyedül minden mást kijátszik.

Leültem az ajtó elé, ázok az esőben.
Hallgatom a könnyeket, gondolok egy merőben
más dalra, melyben ez a vég vidám,
itt csak miért van, és egy vágy-titán.

Nem szeretnék sokat, csak önfeledt kacajt,
Nem mást, mit e férfiszív akar,
Nem bonyolult, tisztán, egyszerűen szeretni, mert igen,
Szeretnélek szeretni, szeretnélek szeretni...

2008.10.26